A 12. Zsidó Nyári Fesztivál nyitóestjén vettünk részt ma este, melyet Palya Bea és csapata (Dés András – ütőhangszerek, Bolya Mátyás -  koboz, ud, citera) abszolváltak a Dohány utcai zsinagógában. Palya Bea és zenésztársai Szefárd varázs címmel állítottak össze műsort. A  szefárdok - mint tudvalévő - olyan zsidók, akik az első században telepedtek le az Ibériai-félszigeten, majd az Alhambra-edkitummal és a portugál inkvizícióval kezdődő zsidóüldözés hatására a balkánra, kisázsiába és fontos európai kikötővárosokba menekültek és hoztak létre erős központokat. Manapság a szefárdok nagy többségben Izraelben élnek, és jelentőségüket mutatja, hogy a külön rabbijuk van az askenháziakétól. A kalandos történelmi szétszóródás, keveredés más népek kultúrájával, egyedi kulturális sokszínűséggel látja el a szefárdokat, mely - természetesen hol máshol, mint - zenéjükben jelenik meg a legemblematikusabban. Balkán, török, spanyol (sokszor fedeztem fel a flamencó énekhez hasonló szenvedélyes frazeátumokat), portugál hatások - és zenei ujjlenyomatok, ladino és helyi nyelvek jellemzik ezt a muzsikát, melynek ma hazánkban talán az egyik legautentikusabb előadója Palya Bea.

A hatalmas zsinagógába (ha emlékezetem nem csal 6000 fős!!!) csak a szokásos szigorú ellenőrzés után jutottunk be. A koncert a fesztivál élő szignáljával kezdődött Korcsolán Orsolya "világhírű" (nem a hölgy ellen szól, de nem kéne ezzel ennyire bőkezűen bánni) hegedűművész előadásában (a Szól a kakas már című magyar-jiddis dallal). Szerinem erős választás, mint a kampány fő motívuma és mint szignál is.

Látni ennyit lehettett, hála a szervezőknek voltak kivetítők.

A koncert azonnal egy dinamikus számmal kezdődött és ez a lendület végig megmaradt. Akér lassú akár gyors szám szólt, végig ott lüktetett az erő, Palya Bea végtelen szuggesztivitása és a társak feszült figyelme. Bea énekelt, táncolt, mimikával játszott, a közönséget énekeltette, dobolt... egyszóval végig 100%-ig jelen volt. Dala közt igényes arányérzékkel szóltak magyar és szefárd dalok, eltalált hangszereléssel és dramaturgiával. A koncert két órája alatt mindenki a legjobbat hozta, Bolya Mátyás virtuóz és szenvedélyes szólói, Dés Andris "tájmja" és variációi tökéletes harmóniát alkottak az énekhanggal.

Sokáig szólt bennünk a zene a koncert után is, már amikor a Symbol étterem kitelepült osztagának sóletjét ettük a Gozsdu udvarban (mont kiderült a sóletverenyt nyerő brigádhoz vásároltunk be - hej!). Közben arról beszélgettünk, hoyg manapság valóban Palya Bea az egyik azon kevés művészeink közül, akik hungarikumként világszerte piacképesek lehetnek.

Fesztiválnyitóként mindenesetre 100%-osan bizonyított.